Kacsakolozsvári
Nagy barátjai és tisztelői vagyunk a kacsahúsnak, így előszeretettel igyekszünk különböző izgalmas, néhol újító megoldásokat találni, hogy kiaknázzuk a benne rejlő lehetőségeket.
Íme, egy kis hússzobrászat kacsamellből: a kacsacsászárból kiindulva továbbhaladtunk a húsok újraalkotása játékában, és kacsamellből valódi füstölt szalonnát hoztunk létre!
A kísérlet kifejezetten jól sikerült, a füstölt és érlelt kacsahús mind küllemében, mind ízében a megtévesztésig szalonna jellegű volt.
Sütöttünk már „kacsacsászárt”, amikor a kacsamell húsos és hájas részét rétegezve a disznó egyik igen népszerű húsrészéhez hasonló szerkezetet kaptunk, hogy azt nyársra fűzve megsüssük. Emellett a kacsakolozsvárink előképének nevezhetjük a korábbi kísérleteinket is, amikor a kacsamellünket legutóbb szárazon érleltük vagy amikor hidegfüstöléssel készítettünk sonkát belőle.
Az előképeknél említhetnénk olyan nagy séfek munkáit is, akik előszeretettel nyúltak kreatívan különböző alapanyagokhoz, mint Heston Blumenthal, aki húsból alkotott gyümölcsöket vagy hozott létre hatalmas hússzeleteket több filet mignon összeragasztásával. Emellett felidézhetjük Alain Passard híres fogását is, amikor egy fél csirkét és egy fél kacsát varrt össze Frankensteinként, hogy megalkossa saját Lényét, és aztán persze alaposan átsüsse sóban.
Ehhez hasonlóan mi is játszottunk kicsit a korábbi kacsacsászár irányvonalán, amelyen némiképp tovább is léptünk. Most a hús és zsírrétegeket már nemcsak összepréseltük, hogy megfelelően nyársra tudjuk fűzni, de hidegfüstöléssel és szárazérleléssel is éltünk, amellyel így leginkább a kolozsvári szalonnához lett hasonlatos. Ahhoz, hogy valóban ilyen szalonnát kapjunk elengedhetetlen volt, hogy Heston Blumenthalhoz hasonlóan mi is bevessük a húsragasztóként (meat glue) ismert csodaport.
Ehhez az adalékanyaghoz Activa RM néven lehet hozzájutni, és az interneten is elérhető, mi is így rendeltük meg. A nevében az RM rövidítés azt jelzi, hogy nyers húshoz (raw meat) alkalmazandó. Az Activa vagy húsragasztó transzglutamináz néven is ismert, amely jelzi is, hogy a működésében enzimek játszanak szerepet. Alapvetően fehérjealapú a készítmény, de maltodextrint és nátrium kazeinátot is tartalmaz, amelyek erősítik a kötést.
A húsragasztót, ahogy a leginkább elterjedt neve is mutatja, leginkább arra használják, hogy két húsrészt összetapasszon, mintha azok összetartoznának, azaz, mint amikor egy hússzeletben különböző izomcsoportok kerülnek egymás mellé, így roládok készítésekor igencsak hasznos.
Lényeges, hogy hagyni kell időt, hogy a kötés erőssé váljon, így hűtőben legalább négy óráig kell összetapasztva hagyni a húsokat, de ha több időt adunk nekik, akkor még erősebben ragadnak össze. Az enzimek 50–58 Celsius-fok között aktívabbak a ragasztási fázisban azonban 58 fok fölé nem szabad menni, mert akkor elveszti az erejét a kötés. Ha viszont már létrejött a megfelelő tapadás, akkor már szabadon melegíthetjük a húsunkat.
Mint minden adalékanyagnál, itt is felmerülnek biztonsági kérdések. Elsősorban nem is amiatt, hogy miből áll maga a por, hanem az alkalmazása okozhat gondokat. A húsragasztónál ugyanis a hús frissessége a leglényegesebb kérdés, hiszen a lehetséges kórokozók, általában a hús felszínén találhatóak. Alapesetben így elkészítéskor a kívülről érkező hőmérséklet hatására nem kell ezek miatt aggódnunk, hiszen elsőként pusztulnak el a melegítéskor.
Ragasztva azonban ezek a felületek belülre kerülhetnek, így a hőközlésnél erre érdemes figyelni, hogy mindenhol meglegyen a megfelelő maghő. Ha azonban megbízható és friss húst használunk, akkor emiatt sem kell aggódnunk. A húsragasztót ettől eltekintve biztonságosnak lehet mondani, és íze sincs, így annak elfedésével sem kell foglalkoznunk. A kacsakolozsvárink elkészítésében ez az egyetlen különleges hozzávaló, amit egyébként hasonlóan használtunk, ahhoz, mintha jó alaposan besóztuk volna a húst.
Az elkészítéshez elsőként a sós pácolással indítunk, amellyel elérjük, hogy a nedvesség jelentős mennyisége távozzon a kacsamellből, így a só hatására a száraz, hideg közegben nem indulnak el olyan folyamatok, amelyek a hús megromlásához vezetnének. Akik emiatt aggódnak használjanak pácsót is kiegészítésként.
Sóágyat készítünk, amit megszórunk szegfűszeggel, szegfűborssal, csillagánizzsal, borssal. Erre tesszük rá a kacsamelleket, majd sóval befedjük. A só hatására első nap adja ki a hús magából a legtöbb levet, így ezt érdemes lehet leönteni közben. Összesen három napig áll a hús a hűtőszekrényben, amely közben párszor megforgatjuk. Ezután ugyancsak hűtőben vízben áztatjuk 6-8 órán keresztül, hogy a só intenzitását enyhítsük.
Ezután alkalmaztuk a kacsacsászárnál már használt metódust, amikor a hájas bőrt vízszintesen kétfelé, a húst három-négyfelé vágjuk. Ezután megütögetjük kicsit a húsklopfoló sima oldalával, hogy egységes legyen a vastagság, majd a rétegeket egymásra pakoljuk.
Közben az éppen következő sor előtt mindig megszórtuk kicsit a húsragasztóval. A hűtőben ezután kis méretű GN-edényben két napig préseljük súly alatt, így a ragasztó is hat, és a forma is kialakul.
A biztonság kedvéért felvágás előtt hat órára a mélyhűtőbe is betettük, hogy a rétegek ne csússzanak el daraboláskor. Ezután egységes, négyzetes tömböt vágunk, és jöhet a hidegfüst.
Ezután egységes, négyzetes tömböt vágunk, és jöhet a hidegfüst. Ennél a résznél érdemes tudni, hogy most még megfelelő hozzá a hőmérséklet, mert a 0 Celsius-fok alatt ez a módszer nem alkalmazható, de igazából akkor érdemes belekezdeni, amikor 5 fok fölé megy a hőmérséklet.
A felső sávot pedig nagyjából a 15 fok jelenti, amikor még nem romlik meg a hús, és megfelelőn fel is veszi a füst aromáját.
A ProQ Hideg Füst Generátorban három turnusban füstöltük a „szalonnát” juharfaporral működtetve.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy körben 16 órát ment. Este hétkor gyújtottunk be, végigfüstölt a faporkigyó, és este hétig pihentettük a hűtőben. Majd jöhetett az újabb kör.
A három kanyar után a füstölt hús vászonzsákba került száraz érlelésre, kamrahőmérsékleten lógatva két hétre.
Az érlelt kacsakolozsvári vágási felülete szívet melengető látványt nyújtott.
A kacsaszalonnánkat vaslapon sütve is teszteltük, a sütés során nagyon szépen egyben maradtak a szeletek. Gyorsan, közepes hőmérsékleten, tetszetősen és egyenletesen bacon-ösre pirultak.
A vaslapon csordogáló zsírba rozskenyér-szeleteket mártottunk, azokat is átpirítottuk, és rájuk helyezve kínáltuk a sült kacsaszalonnát.
Megsütve a kacsakolozsvári szeletei szinte teljesen adták a sült bacon élményét.
Hidegen egy karéj balti stílusú rozskenyéren eddig nem ismert, különleges élményt nyújtott.
Itt nemcsak az íz volt egyedi a füst, a száraz érlelés, és a kacsa komponenseinek elegyedésétől, de az állag is egészen meglepő volt, hiszen a húsok között zsírréteg a kacsára jellemzően puha és lágy maradt.
Ha a korábban készített hidegen füstölt kacsamellet tekintjük a sonkának, akkor ez valóban a szalonna, így teljesen rászolgált a kacsakolozsvári névre.
Címkék: kacsa hidegfüstölés ProQ kacsacsászár kacsakolozsvári
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
