Lógatott vaddisznó-oldalas
Miként ezt a BBQ-húsokról írt alapposztunkban is kifejtettük, kétségtelen tény, hogy az alapanyagok mozgástere a barbecue típusú sütésekhez igencsak korlátozott. A sertés-, marha- és csirkehúson túl szinte minden húsféle kísérletezésnek, felfedezőútnak számít. A vadhúsok sorában legelőször is a vaddisznó kéredzkedik, a vaddisznózsírt minden erdőközeli ember óriási becsben tartja.
Posztunk a vaddisznóoldalasról szól, mégpedig a legendás "hanged ribs" technikával elkészítve, azaz a szmókerben lógatva sütve!
A téma felvezetéseként kapóra jött egy roppant tanulságos videó, ahol Gordon Ramsay grillen sütve készít vaddisznóoldalast. Ramsay egy tiszteletreméltó, nagyon komoly, 3 Michelin-csillagos séf. A francia iskola díszpéldánya, mindent tud a profi (francia) konyha működéséről, és készségszinten műveli a klasszikus főzés szinte összes ágazatát. Az alábbi videó mégis a barbecue antitézise:
Ramsay frissen elejtett vadmalac különböző részeit süti meg grillen, köztük oldalast is, az amerikai hadsereg egy osztagának. Érdemes megnézni: amit művel, az a barbecue félreértelmezésének, hibás megközelítésének iskolapéldája. És ez nem "alternatív technika", hanem pót-barbecue, ekvivalens a halászlékockával.
Világos, hogy egy francia konyhán a gyorsaság és precizitás a legfontosabb készségek. Gordon hozza a szokásos stílusát, villámgyorsan és fókuszáltan dolgozik. A vadmalac-oldalast vízben blansírozza, 20 percig (!), majd egy melaszra épített villámmártással bevonva 2 percen át magas, direkt hőn grillezi. Ami ebben számunkra visszatetsző:
- Valljuk, hogy amit elő kell főzni ahhoz, hogy meg tudjuk grillezni, az nem grillezésre való.
- Egy húsz perc alatt, lobogó vízben előkapatott vaddisznóoldalas nem lehet lágy és omlós, hiába állítja ezt Gordon a videón. És innentől kezdve hiteltelen, mert nem lehet mindent pörgéssel, a konyhai nyomás visszaidézésével végigtolni.
Mindebből az következik, hogy vannak olyan alapanyagok, amelyeknek egyszerűen kijár a low&slow. Soha nem árt elismételni, amikor barbecue-zunk:
- Ne kapkodjunk. Adjunk magunknak időt, úgy szervezzük meg a barbecue napját, hogy átgondoltan építsük fel a sütést. Low & slow, és ez itt életfilozófia is.
- Barbecue ételkészítéshez (füstön sütés lassú tűzön) soha nem szabad a húst előfőzni. Onnantól az már nem barbecue, hanem egy olyan félmegoldás, amely a halászlékocka alkalmazásával vetekszik.
- A BBQ-szósz egyik fő alapszabálya: ne legyen túl édes! A világszerte elterjedt, ragacsos-édes, gyorséttermi barbcecue szósznak vajmi kevés köze van a valódi barbecue-szószhoz. A barbecue-szósz elkészítéséhez ugyanolyan mértékletesség szükséges, mint bármilyen más mártás főzésekor. Kifinomult, harmonikus ízvilágot kell felépíteni, amely nem túlzó, és csupán kiegészítő funkciót lát el a húsra kenve.
A barbecue-technika időigényes, a Gordon által prezentált öncélú tempónak itt sincsen értelme. Pedig abból a vadmalac-oldalasból lassú tűzön, kevés juharfa-füsttel csodálatos dolgokat lehetett volna kihozni.
Nos, egy nyári sütésünk során magunk is nekifutottunk e nemes húsféle elkészítésének. Az alapanyag első kézből, vadásztól érkezett. A porcogós végével és dagadórésszel átadott oldalas kulcsmomentuma az volt, hogy az oldalason teljes egészében rajta maradt a vastag fedőzsír. Azóta egy másik alkalommal is kaptunk vaddisznóoldalast, másik forrásból, amelyről azonban a zsírt lefejtették. A végeredményben a különbség jelentős volt, a fedőzsír a garancia arra, hogy a barbecue technikát sikeresen tudjuk alkalmazni egy ilyen sportos vadhúsnál. A fedőzsír óvja a húst a kiszáradástól és folyamatosan ízesíti azt. Korábban egyébként már volt egy szép vadélményünk, a cafatos vaddisznólapocka, amely szintén gazdag fedőzsírral rendelkezett.
A vertikális típusú szmókerek – mint a töltényszmókerek és az USD-k (Ugly Drum Smoker) – kiválóan alkalmasak arra, hogy a húst kampókra akasztva, belógatva süssük meg, akár direkt, akár indirekt úton. Ezúttal töltényszmókeren dolgoztunk (amelyekhez gyári tartozékok a húskampók), és a rácsokat kivéve, csak a vizesedényt bent hagyva, indirekt módon sült az oldalas.
Ahogy már említettük, az előkészítés lényege az volt, hogy az oldalason egyenletesen és vastagon rajta maradt a zsenge vaddisznózsír. A rub (szárazpác) a következő elemekből épült fel:
- 1½ ek só
- 2 ek puha, sötétbarna cukor
- 1½ ek pirospaprika (házi, hazai)
- 1 ek chilipor
- ½ tk fokhagymapor
- ½ tk vöröshagymapor
- 1 tk őrölt feketebors
- 1 tk őrölt borókabogyó
- ½ tk őrölt szegfűszeg
- 1 tk őrölt koriandermag
- ½ tk őrölt ánizskapor
- ½ tk őrölt mustármag
Az oldalast vékonyan megkentük mustárral, majd egyenletesen beborítottuk a rubbal. Ezután az oldalas 3-4 órán át hűtőszekrényben várta további sorsát. Ezután sütőnket 110-115°C körüli stabil üzemi hőmérsékletre fűtöttük fel, majd belógattuk az oldalast.
BBQ-típusú sütésekhez a füstaroma létrehozásáért elsősorban a 4-5 centis, száraz, kéregmentes fadarabokat ajánljuk. A másik opció: jó minőségű faforgács, melynek használata esetén a forgács beáztatása részünkről kifejezetten ellenjavallt! A grillüzletek kiegészítő vivőtermékei a beáztatásos módszerrel javasolt faforgácsok. A fő érv mellettük, hogy mivel nedvesek, nem tudnak gyorsan elégni, és sokáig egyenletesen füstölnek, ami ideális a low&slow műfajhoz. Viszont pont nedvességük révén gyengítik a tüzet, megváltoztatják és destabilizálják annak természetes működési mechanizmusát. Ami még nagyobb probléma, hogy az izzó faszénre kerülő nedvesség olyan égési melléktermékeket eredményez, amelyek nemkívánatos íz-hatással bírnak. Saját tapasztalat, hogy a beáztatott faforgáccsal füstön sütött húsok színe sötétebb, feketés tónusú lesz.
Ezért javaslatunk: dupla alufóliából, a szélein légmentesen zárt tasakokat készíteni a száraz faforgácsnak, majd a tetejére néhány lyukat szúrni.
Ha ilyen kis tasakokban helyezzük a faforgácsot az izzó parázs közelébe, az lassabban, egyenletesen fog füstölni, így ízesítve húsunkat. Egy oldalas sütésénél 3-4 ilyen kis tasak elegendő mennyiségű tiszta füstaromát biztosít a húsnak.
Vaddisznóoldalasunk ezt követően 3½ órán sült lassú tűzön, belógatva.
A klasszikus megközelítést választottuk, így az első lépést követően az oldalast csomagoltuk is, nem szilikonos, jól levegőző sütőpapírba.
A rácson sütött verzióval szemben, itt kötözni is kellett a húst, hogy a csomagolás ne essen szét.
A csomagolt húst újra belógattuk, és további 3½ órán át sütöttük ilyen módon. Fontos tapasztalatunk, hogy a vaddisznónak több idő kell, mint a házi sertésoldalasnak, és inkább a 110°C-hoz közelítve, mintsem a 120°C-hoz. Szintén szükséges kiemelni, hogy amíg az oldalas a sütőpapírban van, a füstölésnek, így a fa adagolásának nincsen relevanciája, hiszen a sütőpapír miatt a füst nem tudja érdemben penetrálni a húst. Ebben a szakaszban csak a hőmenedzsmentre szükséges ügyelni.
A második szakasz során elkészítettük a BBQ-szószt. Spontán, az éppen elérhető kerti zöldségekre, alapanyagokra építve. A szósz komponensei:
- 50 dkg vaddisznónyesedékek
- 2 fej vöröshagyma
- 1 csípős zöldpaprika
- 1 tv paprika
- 2 közepes paradicsom
- 2 egész alma
- 1 l házi paradicsomlé
- 3 ek barnacukor
- 3 ek sötét szójaszósz
- 2 ek a fenti rubból
- 1 csapott ek só
- 3 ek almaecet (5%)
- rozmaring
- kakukkfű
- 1 kisebb fej fokhagyma, kettévágva
A húsok, majd a zöldségek alapos lepirítása után, a paradicsomlével felöntve, a fűszerek hozzáadásával mintegy 70-80 percig főtt a mártás.
Összesen 7 óra elteltével az oldalast kicsomagoltuk, és mindkét oldalát fényeztük a friss BBQ-szósszal.
A vaddisznóoldalas ezután újra visszakerült a sütőbe, további 60-70 percre.
A záró szakaszra adagoltunk még egy kevés faforgácsot, így a mártással bevont hús is kapott egy adag füstaromát. A vaddisznó karakteres jellege némileg több füstöt elbír, avagy megérdemel, mint a hagyományos, házi oldalas.
Íme a végeredmény. Az utolsó órában a BBQ-szósz finoman rákaramellizálódott a húsra. Ezután további 40 perc pihentetés következett, újra sütőpapírba csomagolva.
Vaddisznóoldalas, vágódeszkán, kevés BBQ-szósszal, a nyári konyhában, a hideg sparhelten tálalva. Irgalmatlan jó volt, az egyik legkiemelkedőbb BBQ- élményünk. A hús is megadta magát (ha nem is olyan omlósan, mint ahogy az a házi sertésoldalasnál sima ügy), minden egyes falatnál ízes és zsenge vaddisznózsírral övezve.
A vaddisznózsír értékességét innentől fogva csakis a Beluga kaviáréhoz tudjuk mérni. A zsíros, enyhén fűszeres, tartalmas hús a könnyű és friss, házi kovászos uborkát is kívánta.
A mostani sütés után kijelenthetjük: a vaddisznóoldalas felvehető a klasszikus BBQ-alapanyagok sorába. A lógatva sütés technika pedig azontúl, hogy nagyon látványos, kitűnő végeredményt is hozott. Lehet, hogy csak érzéki csalódásról van szó, de valahogy tényleg más az összhatása, mint rácson sütve!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigafrédi 2014.11.11. 11:20:09
